Irány az égéstér!

Reggel 8 óra, az év egyik legforróbb napján. A tököli reptérre indulunk egy dízel Alteával, kipróbálni egy másik dízel Alteát. Ez hülyén hangzik, minek megyünk az FR TDI-vel a reptérre, ahol már reggel 40 fok van, árnyék sehol és a ránk váró autóban nincs klíma, de még az ablakait sem lehet kinyitni? Azért érdemes átülni az egyikből a másikba, mert a trélerről egy versenyautó araszol le.

Míg szériaközeli versenyautóvá érett, az Altea levedlett több száz kilónyi túlsúlyt. Egy megszállott elektronikai bűvész állt neki úgy lecsupaszítani az elektromos rendszert, hogy mindentől megszabaduljanak, ami elhagyható, de minden működjön, amire szükség van. A fogyasztás során 6 kilónyi kábelt húztak ki drótszálanként az autóból.

Altea TDI>200 LE, 400 Nm

A motortérben a versenykuplung, a direktszűrő és a chiptuning új. A tádé nem volt padon, a vezérlést újraíró brit tuningműhely 400 feletti newtonmétert és legalább 200 lóerőt ígért, ami érzésre meg is van. A váltó és a féltengely gyári, mindkettő bírja is a sperrdiffivel és slick gumikkal súlyosbított kiképzést. Kicsit túlméretezték a vasat gyárilag.

A futóműben csak a lengőkarok emlékeztetnek az eredeti állapotra. A felfüggesztést is Monori Gyula, a Zengő Motorsport vezető szerelője tervezte meg és rakta össze. Az állítható rugókat és lengéscsillapítókat a KW szállítja, a többi alkatrész, a hangolás és a beállítás a saját tehetség, tapasztalat és kitartás gyümölcse.

Elúszott a márkakupa

Minden jól alakult, több hónapnyi építés és megfeszített munka után elkészült a versenykész prototípus. Aztán üzentek Spanyolországból, hogy senores, az Altea nem sportmodell, ebből nem lesz maguknál márkakupa. Ezzel a fejleménnyel az a néhány ember járt jól, akik komoly árengedménnyel megvették az átépítéshez berendelt Alteákat. Úgyis mindent kipakoltak volna belőlük, ezért alapkivitelben, manuális klímával érkeztek az autók, aki viszont utcai 2.0 TDI Alteát vesz, az több extrára vágyik, vagy viszi olcsón a simát.

A metálszürkéből fekete Fenevaddá lett dízel Altea egyke maradt, márkakupa helyett Zengő Zoltán a gyorsasági bajnokság futamain indult vele, különösebb eredmények nélkül. Aztán július 20-án eljött a nagy nap, és Monori Gyula bekapcsolta a hatpontos versenyövet.

Pokoli, mennyei

Órák óta tűz nap a ráadásul fekete autóra, legalább 55 fok lehet bent. Elsőre nagyon sok a gomb és a kapcsoló. Ami nekünk elsősorban kell, az a motor hűtőventilátorának és levegőbefúvásnak a kapcsolója, de az ülésből állítható a fékerő-eloszlás is. A két szélső rostélyból sivatagi vihar tör elő, alig enyhítve a forróságot. Jobb volna ablakot nyitni, de le van csavarozva.

Hamar kiderül, hogy aki nem elég magas, az nem lát ki az autóból. A verseny Altea elé leparkolhatna a  mezőnye, észre sem venni. Az ülés hátrébb és sokkal alacsonyabban van, mint az utcai autóban. Moccanni sem lehet a szűk versenyülésben, kezünkben az apró Momo kormány, aztán döfünk egy egyest.

Gyárilag 170 lóerő és 350 Nm a csúcs a 2.0 TDI-ből
Döbbenetesen tapad, aztán elég gonosz tud lenni a slick gumis Altea
Boldogan küzdöttünk a versenyautóval